A henna szó az arab hina szóból származik. Muszlim kúltúrkörökben női névként is szerepel, jelentése: áldott. 
A Földközi-tenger keleti részén a bronzkortól kezdve alkalmaznak hennafestést fiatal lányokon.
Legkorábban egy Szíriai szöveg említi a "henna" kifejezést egy termékenységgel és házassággal kapcsolatos történetben. A legendában nemes hölgyek találkozóra készülnek férjükkel, s erre az alkalomra úgy készülnek, hogy hennát festenek maguknak.

Több fiatal nőről készült kisplasztika került elő a Krisztus előtti 1500- 500-ig tartó időszakból, melyek keze hennafestéssel díszített. A termékenység és a fiatal női lét e korai összekapcsolásából eredeztethető a "Henna estéje" kifejezés, mely a házasulandó fiatal nő esküvő előtti estéjén történő, szertartásszerű hennafestésre utal. A Henna estéje széles körben elterjedt. Ünneplik a zsidók, muszlimok, hinduk is azzal, hogy főleg a menyasszonyt, de esetenként a vőlegényt is hennafestéssel díszítik az esküvő előtti éjszakán.

A henna a hiedelem szerint áldást, jó szerencsét, szépséget hoz viselőjének. A legtöbb és legbonyolultabb hennafestést a feleségek kapták szerte a világban, ezzel erősítve a rájuk szálló áldást.